Tesztelő és cikkíró: Makai Viki - ultrafutó
Szeptember 3-án lettünk egymáséi Nike Air Zoom Pegasus 32 futócipőmmel. Élménydús két és fél hét áll mögöttünk! Futottunk futópályán, sima és egyenetlen aszfalton, síkon, hegyen, kánikulában, szitáló esőben és langyos éjszakában, résztávot és hosszút – és persze jó párszor megtettük az otthon-ovi távolságot civilben, csak hogy stíl-szerűek legyünk. :) A közös pályafutásunk után nincsenek kétségeim: számomra meghatározó, fontos versenyen is elindulnék ebben a cipőben!
Szeptember 3-án lettünk egymáséi Nike Air Zoom Pegasus 32 futócipőmmel. Élménydús két és fél hét áll mögöttünk! Futottunk futópályán, sima és egyenetlen aszfalton, síkon, hegyen, kánikulában, szitáló esőben és langyos éjszakában, résztávot és hosszút – és persze jó párszor megtettük az otthon-ovi távolságot civilben, csak hogy stíl-szerűek legyünk. :) A közös pályafutásunk után nincsenek kétségeim: számomra meghatározó, fontos versenyen is elindulnék ebben a cipőben!
Jellemzően
egyszerre egy pár futócipőm van, addig hordok magamnál kettőt, míg az új cipőt
be nem töröm teljesen. Ez nálam azt jelenti, hogy kockázat és kellemetlenség
nélkül teljesítek benne, és még egy 200 kilométert meghaladó versenyre SEM
viszek váltó cipőt – bár ilyet idénre már nem tervezek. Ami viszont lesz: egy
októberi 100 kilométeren mutatok neki először versenypályát, majd a 6 órás
országos bajnokságon tesszük össze legjobb adottságainkat a cél érdekében. :)
Az első alkalommal 10
kilivel kezdtünk. Átlagosan könnyűsúlyú, puha talpú, jól illeszkedő cipő.
Másfél számmal nagyobb a lábamnál, mégsem csúszkál benne, achillesnél kellően
párnázott, széles első részében a lábujjak talajfogáskor kényelmesen elférnek.
A cipő leírásában „integrált Flywire
kábelek” valóban stabilitást és biztonságos illeszkedést adnak a lábnak, illetve
ezeknek köszönhetően idomul a cipő a lábhoz a lépés passzív és aktív
állapotában egyaránt. Igazából ez futás közben nem különösebben érezhető. Ritka
az az érzés, hogy: „hm, kényelmes és mégis tartja a lábam”. Megfigyeléseim
szerint, egy cipőről bevetés közben és utána ritka, mikor analitikusan végig
dicséred magadban. Onnan tudod, hogy jó, hogy közben és utána semmi nem rossz.
Kicsit nagy elvárás, de hát gondolja meg mindenki kétszer, aki futócipő akar
lenni… :)
Pályák és körülmények tükrében
A Nike Air Zoom Pegasus 32 aszfalt cipő. Ezért kimondottan futó szőnyegre kevésbé ajánlanám, ellenben aszfaltra
annál inkább. Első és hátsó csillapítása elegendő a sérülések elkerüléséhez,
érzéseim és tapasztalataim szerint aszfaltra megfelelő biztonságot ad a cipő,
azonban futó szőnyeggel kevésbé kompatibilis. Én magam is – mint a legtöbben – törekszem a változatosságra helyszín és
sebesség tekintetében is. Olyankor „körözök”, vagy választom ugyanazt a pályát
edzésre, ha a praktikusság (pl. munkába futás), vagy a szükség (esti sötétség)
megkívánja. Otthonunkhoz közel is olyan utakat járok be, melyben erdei út és
mező is található. Bár e cipőnek nem feladata, mégis mivel jó lábtartást
biztosít, ezért az efféle enyhe terepviszonyok is jól vehetők vele!
A határvonal, ahol megálljt parancsolhat a cipő, az a köves talaj. Hétvégi
hosszú
edzéseinket a János hegyen végezzük, erősen szinte végig aszfalt úton.
Ez az aszfalt minőségileg nagyban eltér pl. egy briga úttól. Felülete durvább,
olykor földdarabok és apró kavicsok találhatók rajta. Ez a cipő nem barátja az
apró köveknek. Vagy nagyon is az, ezért szedi össze őket. Egy kő a gumis talpba
szorulva zavaró jelenség. Valószínűtlen, hogy magától kijön, sok futóritmusból
kizökkentő csoszogással is csak kis eséllyel, így vagy hallgatod és elképzeled,
hogy ilyen lehet fél pár magas sarkúban márvány járólapon lépdelni, vagy
megállsz és kiszeded. Talán ez a legegyszerűbb megoldás. A hátulütője viszont –
lehet, hogy paranoiás meglátásnak tűnik – de az ultrafutó sokadik kilométerén
túl, adott mentális állapotban nagyon is gyakorlati problémát jelenthet.
Pluszpont: a cipőfűző! A cipőfűző tapadása és hosszúsága abszolút
ideális. Szimplán nem túl hosszú, de pont duplára köthető, és jól tart.
Meredek felfeléknél és lefeléknél a csillapítása elegendő – bár nem túl
nagy tömeggel nyomom… A cipő súlya átlagosan könnyűnek mondható, akadálytalan,
nem nehézkes benne a szintkülönbség okán a láb cipővel való együttes súlyának
jelentősebb emelése. Szóval nem lett izomlázam attól, hogy nehezebb cipőben
emelgetem a lábam a hegyen – hogy egyszerűbben mondjam.
Esős időben hamar ázik, de könnyen szárad, a nedvesség elvezetése
lábizzadás területén a szellőzést tekintve jó! Vizes időben, jó minőségű
aszfalton közepes a tapadása.
A sötétben futásra csak annyiban térnék ki, hogy egy kis fényvisszaverő (esetleg fluoreszkáló) jelzés erősen indokolt lenne rá.
100 km után:
Bő egy hete futunk együtt. Kényelmes, nem kell törnöm sehol, a cipő sem
tör engem sehol, de maradjunk a fokozatosságnál. Tudom, hogy van, aki szeret szűz
cipőben versenyezni. A lábbelit alkalmasnak is ítélem erre, de én szeretem a
próbált, már bizonyított dolgokat. A cipő első talprészének rugalmassága a résztáv
edzéseknél tudott legjobban érvényesülni. Inspiráló volt gyorsulni benne!
200 km után:
A rövidebb távoknál biztosra megyek már benne. Az első hosszabbunk 32
kili aszfaltos hegymenet volt. Itt igazából a súlyára voltam kíváncsi, a
meredek felfeléknél ugyanis minden kis grammot megérezhet az elülső sípcsont
izmom: „Teszt oké.” Ez az edzés annyiban volt meghatározó, hogy a cipő reményteljes
volt a hosszú távok vállalásában is – ennyire nem vagyok szőrszálhasogató
jellemzően, de mivel másik márka és technológia, mint amiben eddig futottam, ráadásul
„tesztalany”, ezért a kiemelt figyelem. :)
300 km után:
Mostanra váltunk eggyé – ha mondhatom így. A cipő a polcon is tartja a
lábam formáját, ha belelépek érzem hogy ez az ÉN cipőm, a talpában az én talpam
formája. Számomra az a jó cipő, ami ezt az állapotot éri el hamar és tartja is meg
sokáig. Kavicsszedéssel nem volt problémám, mert a gyorsakat és az
iramjátékokat zenével futottam, a többi meg jórészt földút. Egy 52 + 28 kilis
hétvége párosítást csináltunk meg láb-konfortzónán belül. A cipő lábamra
formálódását élveztem a 28-asnál. Vasárnap éjfél előtt pár perccel fejeztük be
férjemmel az edzést, ami csak azért kíván említést, mert a mozgásom
hajlandóságot mutatott a szétesésre, de egy jó cipő jól kitaposott talpa a
megfelelő rugalmasság megőrzésével segít jól helyezni a lépést. Segített is! :)
500 km-en túl:
A heti 10-15-ös futásokat változó iramban csináltam aszfalton, többnyire
késő este. Immár egy jól bejáratott cipőről beszélünk, így kiszámíthatóan,
előre láthatóan jól mentek benne az edzések. A hétvégi hosszú edzés viszont
tartogatott meglepetéseket. 72 km folyamatos esőben, pocsolyákban taposva. Ilyen
körülmények között fokozott a vízhólyag, lábfej vagy talp kidörzsölődésének
veszélye. Ám ami még kockázatosabbá teszi az esőben futást, hogy a tócsák
kerülgetése miatt, vagy az estleges csúszkálódások miatt (akár az úton, akár a
cipőben) ösztönösen másképp próbálunk lépni, mint egyébként, ez pedig a sérülések
melegágya. Szóval felváltva szitált, szakadt és esett ez alatt a kb. 7 és fél
óra alatt. Mialatt a topom és a dzsekim sebesre dörzsölt, a lábfejem mindössze csak
kiázott.
Várakozáson felül jól teljesített a cipő! :)
Mivel ezt várom magamtól,
ezt várom a cipőmtől is.
Dióhéjban így telnek szép futós napjaink. Célversenyemig van még hátra kb.
100 kilométer edzés, majd ugyanennyi élesben előre!
Mivel számomra mindezen túl, a cipő élettartama, illetve az optimális
csillapítás időbelisége a kérdés, ezért igyekszem hamar belerakni még egyszer
ennyit, és jelentkezem. :)
Nike Air Zoom Pegasus 32 futócipőt szeretettel és jó lelkiismerettel
ajánlom rövid, közép, hosszú és ultra távok teljesítésére is, aszfalton,
iramtól függetlenül mindenkinek!
Tisztelet a Playmax-nek és Csényi Ritának a sportfelszerelésen keresztül
a sport népszerűsítéséért és köszönet az új cipő kipróbálásának lehetőségéért. :)
A cipő: http://goo.gl/KoIEgU
Szólj hozzá!