2016. jan. 7.

Futócipő teszt - Nike Air Zoom Pegasus 32 - utolsó forduló

Tesztelő és cikkíró: Makai Viki - ultrafutó


Kedves futótársak!
Záró beszámoló a Nike Air Pegasus 32 tesztcipőmről, mely egy bő évszakon és több, mint 1500 kilométeren át volt megfelelő partner edzéseimen, versenyeimen, és adta magát – akár csak én – „eredményeinkhez”. :) Hogy átfogó legyen a lábbeliről alkotott kép, árnyalnám a tesztben pontozott jellemzőket.


Párnázottsága számomra ideális. Szeretem a puha cipőt, amibe belesimul a lábam, a jó csillapítás nálam sarkalatos pont. Legtöbbször aszfalton futok, talán ezért is.

Talpvastagsága általános, a trendnek, szokásoknak megfelelő (részemről kipróbálnám kicsit alacsonyabb sarokkal, de sérülés és fájdalom mentesen tudtam használni, jó pár kilométerrel a hivatott kilométer mennyiség után is).

Orrszélessége szuper – nekem kicsi lábam és széles lábfejem van. Keskeny orrú cipő szóba sem jöhet! Mert az gátolja a talajtól való elrugaszkodásom, és a lábujjak összenyomódása miatt vízhólyagosság és bőrkeményedés a lábujjakon a „tünet”. Ebben a cipőben azonban remekül szétterülhetnek az ujjaim.

Rugalmasságot tekintve szerettem benne, hogy hamar felvette a lábam formáját, és ez nem ment a rugalmasság minőségének a rovására. Futószőnyegre, vagy futópadra talán túl rugalmas, de aszfalton optimális.

Lábtartás szempontjából elöl kellően tágas, az oldalsó „kábeleknek” köszönhetően viszont lábközépnél jól tart! Fontosnak tartom megemlíteni, hogy sarok résznél a „sarkantyús” saroknál sem irritáló, és a csont sem kezdte ki az Achilles tapadásánál a cipő párnázottságát, tehát ebből a szempontból is ajánlom!

Súlya általános, az általam viselt felsőkategóriás edzőcipők súlyával körülbelül megegyező.

Minőség teljesítményeink és elvárásaink tekintetében: szerintem megfelelőek voltunk egymásnak – ha a cipő mást nem mondd. :)

Kényelem szempontjából úgy gondolom, a futócipőm legyen az összes cipőm közül a legkényelmesebb viselet, ezt sosem adom alább. Megfelelt! :)

Tartósság vonatkozásában: túl vagyunk az 1500 kilométeren, a cipő elméletileg „betelt”, ennyire volt hivatott. Ennek ellenére ragasztásai, varrásai sértetlenek, kopás csak a talpon látható. Anyaga nem bolyhosodott, nem szakadt – ez nagy szó, az egyik legjobb anyag, amivel eddig edzőcipőn találkoztam! Jó desing és bírja a strapát. Egyértelműen megyünk tovább a 2000. kilométer felé. :)

Amiket közösen vittünk véghez: egy 100 kilométeres verseny, amit 8 óra 23 perc alatt „A” szinten teljesítettünk, és egy 6 órás országos magyar bajnokság, amit megnyertünk – és persze az erre való temérdek felkészülő kilométerek. Így járult hozzá a cipőm, a Playmax és kedves Csényi Rita a „2015. ÉV NŐI ULTRAFUTÓJA” címem eléréséhez. :)

Szeretettel és köszönettel: Makai Viktória

A cipő: 
http://goo.gl/EPKlFN

Teszt első forduló>>>
Teszt második forduló>>>








Futócipő teszt - Nike Free 5.0 - második forduló

Tesztelő és cikkíró: Molnár Gergő - triatlonista


Bevallom, kicsit mindig tartok a nagyon könnyű versenycipők hosszabb távú teherbírásától. Véleményem szerintem a legnagyobb márkák, Nike, Adidas és Asics tényleg olyan minőségű cipőket csinál, ahol az anyag biztos, hogy bírja a strapát hónapokon keresztül. Így volt ez ezzel a
Nike Free 5.0-val is, amiben most már benne van pár száz km, de a talp anyaga még mindig nem tömörödött be, a lábfejet körülölelő anyag pedig halvány jelét sem mutatja annak, hogy kedvet kapott volna egy szakadáshoz. Szóval masszívan szállít még mindig!


Az elmúlt hónapokban egy új technika tanulásával bajlódtam, ami elméletileg abszolút igénybe veszi a sarkam/talpam, de ahelyett hogy kezdődő fájdalmak, vagy sérülés jelent volna meg, a régebbi csonthártya gyulladás megmaradt kellemetlenségei is eltűntek. A szabadabb boka mozgás előnyét is élvezhettem, ami szintén segített a tanulásban. Eddig nem sok hátrányát látom ennek a cipőnek, de a következő hónapokban is kitartóan keresem majd azt a bizonyos Achilles sarkot. :) Egyelőre azonban úgy néz ki, hogy egy esetben válunk csak el egymástól, ha leszakad a lábamról. :)

Összegezve, sokat köszönhetek ennek a tesztnek, mivel nagy szerencsével rátaláltam arra a cipőre, ami amellett hogy gyors, meg is véd a sérülésektől! Azt azért szögezzük le, hogy nem egy terepcipő, a köves, akadályokkal tűzdelt erdei utak nem a barátai, mert eléggé szétszedi a talp anyagát (ami betonon viszont kiválóan tapad, és stabil). És hát ilyen esetben hamar megtanulja az ember lábbal letapogatni az út egyenetlenségeit, ami meglehetősen kellemetlen tud lenni. Persze a gyártók nem is ilyen terepre szánták, csak azoknak mondom, akik egy multi funkciós cipőt szeretnének, nem biztos hogy a legjobb választás. Amire viszont kitalálták (betonon, pályán gyorsan/félgyorsan szabadon szaladni), arra szerintem a legjobb választás, mármint azok közül a cipők közül amiket eddig próbáltam. És a színe még mindig húúúú… :)